A rendezvényre a Vállalkozáskutatói és Elemzői Hálózat és az MCC Vállalkozáskutatási Műhelyének közös szervezésében került sor.

A hibrid formában zajló beszélgetésen összesen mintegy 20 helyszíni és online résztvevő vett részt, az ország különböző részeiből.

A beszélgetést Radácsi László, a Vállalkozáskutató és Elemző Hálózat alapító tagjának rövid, gondolatébresztő előadása indította el, majd a vita az ő moderálásával zajlott. 

A közös gondolkozást indító panelbeszélgetésben

• Kováts Gergely, a Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központjának igazgatója és
• Sasvári Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa, tudománymetria kutató

osztotta meg gondolatait.

A közönség soraiból különösen Szerb László, a Pécsi Tudományegyetem professzora, a Small Business Economics (USA) szerkesztője részéről hangzottak el hangsúlyos hozzászólások.

A beszélgetés azt az ellentmondást igyekezett körüljárni, hogy miközben a nemzetközi tudományos megítélés, a finanszírozási elvek és a hazai MTA-rendszer a Q1, Q2 minősítésű nemzetközi publikációk irányába tereli az oktatókat és a kutatókat, a folyamatnak a magyarországi vállalkozáskutatás vesztese lehet, mert itt elsősorban hazai adatokra épülő, a magyar célközönségnek (vállalkozók, szakpolitika, tanácsadók stb.) szóló eredményeket kellene a nemzetközi tudományos közegben publikálni.

A 2023 őszi, IV. Vállalkozáskutatási konferencián három vezető magyarországi vállalkozásgazdaságtannal is foglalkozó folyóirat főszerkesztője elmondta, őket is hátrányosan érintik a publikációs elvárásokkal kapcsolatos szabályozások változásai, mert rontják a magas minőségű hazai publikációk esélyeit. Olyan helyzet alakult ki, amiben az érintettek mindegyike másokra (az egyetemi szabályozásra, az MTA / MAB szabályozásra, a nemzetközi versenyre és a minőségbiztosításra) mutogat. A nemzetközi publikációk értékelése mindenütt olyan erős kényszerré vált, hogy az gyakran a nemzetközi tudományos térben is visszás helyzeteket is eredményez (olvasatlan cikkek, predátor folyóiratok, pénzért vásárolt társszerzői pozíciók, stb.).

A tudománymetria és a minőségi követelmények előtérbekerülése alapvetően annak a megatrendnek a következménye, hogy a felsőoktatásban dolgozók száma nagymértékben megnőtt. A tartalomgyártást és a tudományos írások olvasását az oktatás nemzetköziesítése és az internet által nyújtott lehetőségek is megsokszorozták. A kezelhetetlen mennyiségű tudományos tartalomból természetes, hogy szelektálni kell, a finanszírozást pedig minőségi követelményekhez kell kötni. Az oktatás minőségét sokkal nehezebb mérni, mint a tudományos publikációkét, ezért került ilyen nagy hangsúly a publikációk értékelésére. A mérés ugyanakkor természetszerűen visszahat a mért szereplők magatartására, ami torzulásokhoz vezet.

A másik három országokban lakosságarányosan több folyóirat került be az indexált rendszerekbe, mint nálunk. Magyarországon nemzetközi mércével mérve sajnos nagyon sok MTA által befogadott, de gyenge folyóirat is működik, amelyeknek még DOI száma sincsen.

A jó szerzők oda mennek dolgozni, ahol többet fizetnek nekik, ezzel növelik meg az adott intézmény publikációs teljesítményét. Egyre több egyetem külön foglalkoztatja az oktatókat és a publikáló kutatókat, mert ezzel tudnak a legjobban igazodni a teljesítményelőírásokhoz. Magyarországon az oktatók rá vannak kényszerítve a nemzetközi megjelenésre, miközben a hazai egyetemi lapok szerzői egyre inkább a helyi doktori iskolák növendékei lesznek. Az okok között meg kell említeni a tudományos finanszírozás kiszámíthatatlanságát is, ami az egyetemi lapok modernizációjának alacsony színvonalát is részben magyarázza. Sajnos a PHD cím sem jelent anyagi előnyt a magyar munkaerőpiacon.

A vállalkozáskutatás ugyanakkor olyan alkalmazott terület lehetne, ahol hazai megrendelők és szponzorok igényeit össze lehetne hangolni a hazai intézmények tevékenységével. A tehetségek és források bevonzásával ebből is ki lehetne alakítani egy sikertörténetet. A vállalkozásgazdaságtan témájában azonban mindössze 3-4 olyan terület van, ami nemzetközi szinten divatosnak számít, és be lehet vele kerülni Q1-Q2-es lapokba. Ilyen pl. a versenyképesség, a digitalizáció, és a korrupció témaköre.

A társadalomtudományokban van értéke a leíró jellegű cikkeknek, de ezek az adott ország közösségének szólnak. A nemzetközi közegben ezeket elméleti keretbe is bele kell helyezni, hogy legyen mondanivalója más országok közönsége számára is. A megoldást a hazai szempontból érdekes kutatások nemzetközi elméleti kontextusba helyezése, nemzetközi gondolkodásba való átkeretezése jelentheti. Ezzel lehetne megőrizni a hazai és a nemzetközi publikációs térben is a tudományos publikációk eredeti célját, az új ismeretek megosztását. A nemzetközi publikációs adatbázisok az elméleti kontextusba helyezéshez és a nemzetközi együttműködésekhez jó lehetőségeket kínálnak. A bevont szponzorizációkat és a publikációs terekben való mozgást olyan formában kellene megvalósítani, hogy azok a tehetségek hazai tudományban tartását szolgálják.