Az előadás 2025. november 20-21-én, Budapesten megrendezett, VI. Vállalkozáskutatási Konferencia bevezető előadásaként hangzott el.

Az előadás az Európai Unióban érvényesülő vállalkozói szellem és a versenyképesség terén bekövetkező relatív lemaradásról szól. A következtetések alapvetően a két volt olasz miniszterelnök által készített, 2024-es évben megszületett fontos tényfeltáró munkára: Enrico Letta „Much More Than a Market” és Mario Draghi „The Future of European Competitiveness” című versenyképességi jelentéseire, valamint az Európai Unió stratégiai dokumentumaira építenek.

A vállalkozói szellemmel és a versenyképességgel kapcsolatos elemzések első problémájába már a fogalommeghatározásnál beleütközünk. Ha megnézzük az Európai Unió honlapján a vállalkozásokról szóló rengeteg dokumentumot és grafikont, azok túlnyomó többségükben a kis- és középvállalkozásokról szólnak. A fogalomhasználatban a kkv-k és a „vállalkozói szellem” (entrepreneurship) kifejezések keverednek, pedig két különböző dologról van szó. Az európai uniós szakpolitikai dokumentumok azt sugallják, akkor erős a vállalkozói szellem, ha sok kisvállalkozásunk van. Ezzel szemben a shcumpeteri vállalkozó fogalma elválaszthatatlan az innovációtól. A fejlődést a versenyképességi kényszerek hatására innováló vállalkozók viszik végbe. A két 2024-es versenyképességi jelentés ebből a szemszögből egybehangzó megállapítást tesz: a vállalkozói tevékenység sok helyen virágzik, de a vállalkozói szellem hanyatlik.

Az innováció Schumpeter által leírt öt tipikus formája az új termék bevezetése, új megoldások a termékelőállításban vagy értékesítésben, az új piacokra való belépés, új alapanyagok felhasználása, vagy a piac átstrukturálása lehet. A vállalkozói szellem tehát kapcsolatban kell álljon az innováció valamilyen formájával, és nem azonos fogalom az üzleti tevékenységgel. Sok olyan cég működik, gyárt valamit, teremt munkahelyeket, termel nyereséget, amely közben nem járul hozzá az EU versenyképességének innovatív erősítéséhez.

A Draghi-jelentés becslése szerint az EU által támasztott adminisztratív és bürokratikus terhek összköltsége a teljes GDP 110%-ra rúghat, amit a vállalkozóknak és a fogyasztóknak kell megfizetniük. Ezek mellett a Trump által Európára kivetett vámok terhei eltörpülnek. A Draghi és Letta jelentéseket az EU Bizottság megdicsérte, de nem tett szakpolitikai lépéseket a helyzet megváltoztatására. Hasonló hozzáállás tükröződik az Európai Szemeszter működésében is. A Bizottság az országjelentéseiben specifikus ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok felé, amelyben az EU célkitűzésektől való elmaradás leküzdésére tesz javaslatokat. De mi van akkor, ha ezek a javaslatok károsak az érintett tagállamra vagy a tagállam vállalkozói szellemére nézve? Például olyan megszorításokat javasolnak, amelyek mindenhol a gazdaság leépülését és munkanélküliséget eredményeznek? Olyan korszakba lépünk, amikor a vállalkozói szellem, az innovatív vállalkozók az egyes országokból néhány tőkével és tudással felvértezett központba, vagy nagy multinacionális gigavállalatba költöznek át. Ez nyilvánvalóan ellentétes sok tagállam érdekeivel.

A versenyképesség definíciószerűen az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy egy cég vagy térség sikeresen versenyezzen a versenytársaival, gyorsabban növekedjen náluk. A statisztikák szerint, Kína minden versenytársánál gyorsabban növekszik. Vajon ezt az előnyt csak a kínai cégeknek juttatott állami támogatások és a Kínában hiányzó közszolgáltatások hozzák létre? (Az elmúlt években már sok más gazdaság is élt hasonló élénkítő eszközökkel.)

2008-ig a nemzetközi kereskedelem körülbelül kétszer olyan gyorsan bővült, mint a globális GDP. Azóta a nemzetközi kereskedelem és a GDP bővülése azonos, mindkettő alacsony ütemű. A nemzetközi kereskedelem olyan dinamikus rendszer, mint egy kerékpár, amely miután stabilizálódott, még alacsony gyorsulás mellett is biztosítja, hogy a rajta ülő ne veszítse el az egyensúlyát.

EU és a Bizottság dokumentumai gyakran üres szavakkal dicsérik az Európai Unió eredményeit, de az említett két jelentés a dicséreteket nem támasztja alá. Az USA-val és Kínával összehasonlítva az EU GDP-je és termelékenysége egyre jobban lemarad. Egyrészt az eurozóna USA-hoz viszonyított munkatermelékenysége az 1994-es 82%-ról 2024-re 70% alá süllyedt, másrészt az USA-ban jóval több órát is dolgoznak az emberek. (Érdekesség, hogy a 2015-ben lustának titulált görögök, ma a legtöbb munkaórát dolgozó országok között találhatók az EU-ban, miközben a németek és a hollandok a legkevesebbet dolgozók között.)

Az Európai Bizottság azt állítja, hogy az európai gazdaság gerincét a kis- és középvállalkozások képezik, ők teremtik a munkahelyek többségét és ők jelentik az innováció hajtóerejét. A kkv-k jelentőségét a statisztikák alátámasztják, hiszen a vállalkozások több mint 99%-át teszik ki és valóban nagyon sok munkahelyeket teremtenek. Azonban azt, hogy a termelékenységben és az az innovációban jelentős szerepet játszanának, a statisztikák nem igazolják, sőt inkább az egyértelmű alulteljesítésüket figyelhetjük meg. Azok a tagállamok, ahol a kkv-k jelentősebb szerepet játszanak a foglalkoztatásban, kevésbé termelékenyek és innovatívak, mint a többiek. Az egyes országok GEM TEA[1] mutatója (újonnan indított és fiatal cégek aránya), továbbá az adott ország gazdasági fejlettsége általában fordítottan arányos egymással. Vagyis a fejlettebb országokban kevesebben indítanak új vállalkozásokat. A kkv-k támogatása tehát önmagában nem lehet a célunk, helyette a vállalkozói szellemet képviselő kkv-k erősítésére van szükségünk.

A vállalkozói szellem előtt álló kihívások között a legfontosabbnak a szabályozási terhek és a bürokrácia bizonyult. Van ugyan egy egységes piacunk, de nagyon sok dologban nincs meg a koordináció az országok között. Mások az üzleti gyakorlatok, az értékesítési engedélyek, a szerződések, stb. Ezek a kisvállalkozóknak hatalmas tranzakciós költségeket jelentenek, de a nagyvállalatok könnyen megugorják ezeket az akadályokat. Az adminisztratív akadályokat a kisvállalkozások összefogással, koordinációval próbálják kezelni, de minél kifinomultabb a célpiac, annál nehezebben működnek ezek a megoldások is.

A másik nagy probléma a finanszírozáshoz való hozzáférés. A vállalkozói szellemmel működő vállalkozásoknak specializált finanszírozási formákra lenne szüksége, de kockázati tőke Európában alig létezik, helyette a bankok finanszírozzák új kezdeményezéseket. Egy bejáratott, többször megfinanszírozott cég könnyen kap hitelt, de egy innovációra alapuló új vállalkozás mit tud biztosítékként felajánlani? Néhányan vissza tudnak emlékezni, milyen nehéz volt Magyarországon a rendszerváltás utáni években elindítani a vállalati hitelezést. Az új cégeket alapítóknak saját erőből kellett ingatlanokat vásárolniuk azért, hogy a bankok azokat biztosítékként elfogadva, elkezdjék a cégek finanszírozását. Az innovációt banki logika alapján nem lehet finanszírozni, mert a startupok nem tudnak kemény biztosítékokat a hitel mögé tenni. Kockázati befektető hiányában a startupper energiáját olyan dolgokra kénytelen elpazarolni, amit nem neki kellene elvégeznie.

A GEM adatai azt mutatják, hogy nagy különbségek vannak az európai országok között a vállalkozásokat támogató adózási-, bürokratikus-, finanszírozási és kulturális környezetben. Ezek a területek tagállami hatáskörök, a különbségek okai sokrétűek, nem reális elvárni, hogy közös szakpolitikák érvényesüljenek rajtuk. A Bizottság hangoztathatja a versenyképesség és a vállalkozói szellem szükségességét, de kompetencia hiányában a sokrétű különbségeket nem tudja csökkenteni.

Hogyan függ össze a globalizáció a vállalkozói szellemmel? A globalizáció keretében az országok kénytelenek összehangolni a makroökonómiai szabályaikat, miközben a mikroökonómiai tényezők, a vállalkozói szellem azon kevés eszközök egyikeként maradt meg a számukra, amivel erősíteni tudják magukat a versenyképesség tekintetében. Olaszország évekig a nemzeti valutája leértékelésével javította vállalkozásai exportképességét. Ebben az időben folyamatosan nőtt is az a világkereskedelmi exportrészesedésük. A csúcson az olasz arány a világexportban elérte az 5%-ot, ma ez már csak 2%. A globalizáció kiterjedésével ui. ez a leértékelési politika ellehetetlenült. Ha az ország versenyképességi leértékelést alkalmaz, arra a többiek is reagálni fognak. A végén pedig mindenki ugyanabban a relatív helyzetben találja magát, amiben az induláskor volt, de közben számos kényelmetlenségen is keresztül kell menni. Manapság azonban mintha ez is megváltozna. Úgy tűnik, Kína és a Trump kormányzat elég erősnek tartják magukat ahhoz, hogy a valutaleértékeléshez nyúljanak.

A globalizált világban a vállalkozói szellem és az innováció a legfontosabb eszközök versenyképesség javításához. Ezért hangsúlyozzák sokan a humántőke képzésének jelentőségét. A helyzet azonban kezd megváltozni. A globalizáció terjedése megállt, és a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kezdenek kapni az állami beavatkozások, valamint a biztonságpolitikai szempontok. Egy protekcionista világban a vállalkozói szellem veszít a jelentőségéből, mert a korlátozott piacon sokszor innováció nélkül is lehet profitot realizálni. Nem kell hozzá a költséges és kockázatos innováció, helyette a belső forrásokat allokáló folyamatokba kell bekapcsolódni. A világgazdaság a többpólusú fragmentáció irányába mozdul, globalizáció helyett regionalizációra állunk át.

Az ideális egy olyan globálisan versengő világgazdaság lenne, amelyben a globális cégek mellett a helyi hagyományoknak és specializációknak is megmaradna a jelentősége. A protekcionista bezárkózás esetén a helyi gazdaságok még függőbbé válnak attól az integrációtól, amibe beleszorultak.

Az Európai Beruházási Bank egyik jelentése[2] azt mutatja, hogy a fejlett digitális technológiák használatában a 2020-as években az EU felzárkózik az Egyesült Államokhoz. De mélyebben megvizsgálva a felmérést kiderült, hogy a válaszadók mást értettek a fejlett digitális technológia fogalmán az amerikai és az európai kisvállalkozások esetében. A DESI[3] és az Európai Bizottság „Digitalisation in Europe 2025”[4] jelentése szerint nagy különbségek vannak az egyes tagállamok kisvállalkozói által alkalmazott digitalizációs megoldások intenzitásában. Ezekben az összehasonlításokban Magyarország sem szerepel jól.

A Eurochambres évek óta egy indexben összesíti az Európai Unió vállalkozásai előtt álló akadályok alakulását[5]. A legnagyobb problémát évek óta a munkaerőköltségek és a szabályozási terhek emelkedése jelentik. A megfizethető energiához és alapanyagokhoz jutásnak, valamint a megfelelő munkaerő megtalálásának nehézségei mérséklődtek az európai növekedés visszaesésével összhangban. Ha azonban ugyanezeket az akadályokat a többi nagy világgazdasági régiókra is összegyűjtjük, szembetűnő, hogy az európai szabályozási terhek háromszor akkora problémát jelentenek a vállalkozásoknak, mint az USA-ban vagy Japánban. Az ottani vállalkozásoknak még mindig a jólképzett munkaerő megtalálása a fő probléma. Mindez az európainál erősebb versenyképességre enged következtetni.

Ha régiókra bontjuk Európát, az látható, hogy Nyugat-Európa szenved a leginkább az adminisztrációs terhektől és az energia-, nyersanyagáraktól, míg Közép-Európának elsősorban a munkaerőköltségek növekedése okoz fejfájást.

Érdekes megnézni az EU tagállamokban az egyes vállalati méretkategóriáknak a GDP előállításában játszott szerepét. A nagy országokban nyilvánvalóan erősebb a nagyvállalatok súlya, illetve szintén erős azokban a kisebb államokban, ahol az ipar fontosabb szerepet játszik a gazdaság szerkezetében.

A szabadalmi bejelentések számát összevetve Korea dinamizmusa elsöprő, de a japán és a kínai innovációk is tiszteletet parancsolóak. Az európai piacvezetők szabadalmi bejegyzései ugyan lakosságarányosan jóval alacsonyabbak a vezető ázsiaiaknál, de nem maradnak el az amerikai adatoktól. A szabadalmak célterületeit vizsgálva, az USA a mai napig vezető a komputertechnológiában, Kína, Korea átvette a vezetést az infokommunikációban, Németország és Japán pedig már csak a gép- és energiaipari technológiákban maradt piacvezető. A világon 2024-ben a legtöbb szabadalmat bejegyző vállalatok sorrendje: Huawei (Kína), Samsung (Dél-Korea), Qualcomm (USA).

A modern gazdaságban a legkritikusabb terület a félvezetőgyártás. Ezt az iparágat az Egyesült Államok, Kína, Tajvan és Dél-Korea cégei, és ezen országok gyártási helyszínei uralják. Európai országok nincsenek a pályán, legfeljebb a tervek szintjén. Ha azonban a félvezetőipar hozzáadott értékének összetevőit nézzük, megtaláljuk Európát az elektronikus tervezés és a szellemi tulajdon területén. Tehát legkritikusabb összetevő, a tudás megvan Európában.

A Draghi és a Letta jelentések csak érintőlegesen foglalkoznak a vállalkozói szellemmel, a versenyképességet elsősorban az innováción keresztül közelítik meg. Mint tudjuk, az Európai Szemeszter célja a tagállami gazdaság-, pénzügyi-, munkaerőpiaci és szociális politikák összhangba hozása az európai célkitűzésekkel. Ennek érdekében bocsát ki a Bizottság országspecifikus ajánlásokat a tagállamok részére. Az országspecifikus ajánlások tehát tükrözik az európai uniós stratégiai célkitűzéseket.

A 2011-2024 között kibocsátott ajánlások kvalitatív és kvantitatív vizsgálata alapján tehetünk néhány érdekes megállapítást. Először is, az országspecifikus ajánlások száma az évek során radikálisan csökkent. Az Európai Bizottság tehát a rugalmasság irányában mozdult el. A témákat vizsgálva: a Covidot megelőző években a digitalizáció tekintetében született a legtöbb ajánlás, 2021-ben kizárólag a költségvetési egyensúlyokról volt szó, 2022-tól az energetikai és a lakhatási kérdések váltak a legfontosabbá.

A „vállalkozás” szóval kezdődő kifejezések csak a kettőezertízes években jelennek meg az ajánlásokban, akkor is elsősorban a digitalizációval és az üzleti környezettel összefüggésben. Az „innovat” kezdetű kifejezések szintén a kettőezertízes évekre voltak jellemzőek, elsősorban a K+F területhez kapcsolódóan. Az országspecifikus ajánlásokból a fegyelmező és nem a versenyképességet építő Bizottság képe rajzolódik ki.

Az innovációt is magában foglaló vállalkozói tevékenység, a vállalkozói szellem szinte semmilyen formában nem kap helyet az európai uniós szakpolitikákban, miközben a tevékenység térvesztése tetten érhető az EU innovációs-, teljesítmény- és versenyképességi mutatóiban. Az európai vállalkozói tevékenységet és versenyképességet két szörny veszélyezti, egyrészt az Európai Unió helytelen szakpolitikái és belső konfliktusai, mint Szkülla, másrészt a deglobalizáció és újrafegyverkezés költségnövelő hatásai, mint Kharübdisz.

[1] A GEM (Global Entrepreneurship Monitor), több országra kiterjedő felmérés, a születő és új vállalkozások mérésére vezette be a TEA (Total Early Stage Entrepreneurial Activity) kategóriát, amely a legalább 3 hónapja, de nem több, mint 42 hónapja béreket fizető vállalkozásokat foglalja magában.

[2] https://www.eib.org/en/publications/20230112-digitalisation-in-europe-2022-2023

[3] https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/library/state-digital-decade-2025-report

[4] https://ec.europa.eu/eurostat/web/interactive-publications/digitalisation-2025

[5] https://www.eurochambres.eu/publication/eurochambres-economic-survey/