A Vállalkozáskutatói és Elemzői Hálózat az MCC Közgazdasági Iskolájának Vállalkozáskutatói Műhelye, a Pécsi Tudományegyetem és a Hun Ren Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont közös szervezésében 2025. szeptember 19-én nemzetközi műhelybeszélgetést tartott a közép-európai vállalkozásokról.

A beszélgetés kiemelt résztvevői

• Prof. Julia Korosteleva, University College London professzora,
• Prof. Marco Vivarelli Ph.D. in Economics and Ph.D. in Science and Technology Policy, Università Cattolica Milano,
• Prof. Dr. Szerb László, a Pécsi Tudományegyetem professzora,
• Sass Magdolna, a KRTK Világgazdasági Intézet igazgatója,
• Dr. Czakó Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, és

• Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője voltak
• 
  

A beszélgetésen elhangzott, hogy bár a közép-európai vállalkozók helyzete az elmúlt évtizedekben sok hasonlóságot mutatott a többi posztszocialista térség vállalkozóival, de fejlődésükben felfedezhetők rájuk jellemző sajátosságok is. A közép-európai, a balkáni és a balti országok rendszerváltáskori környezetére egyaránt jellemzőek voltak az intézményi hiányosságok, a vállalkozások számára kedvezőtlen kulturális normák, a bizalomhiány, a finanszírozáshoz való korlátozott hozzáférés, az üzleti ismeretek hiánya, a kilencvenes években mégis mindenhol a vállalkozói aktivitás robbanásszerű növekedése volt megfigyelhető. A kétezres évek óta Közép-Európára inkább egy egyenletes, lassú vállalkozói tevékenységfejlődés jellemző, míg a Baltikumban a startup aktivitás és ökoszisztéma intézményesülése is érzékelhető.

A vállalkozók számára szükséges piaci és innovációs tudás jellemzően helyhez kötött, hallgatólagos (tacit), korábbi megoldásoktól függő és kumulatív jellegű, azaz a befogadó vállalkozásoknak is komoly erőfeszítéseket kell tenniük annak adaptáláshoz. Ezt a képességet a közép-európai vállalkozásoknak a kilencvenes évek óta a nulláról kellett kiépíteniük. Ehhez a kutatási fejlesztési tevékenységen túl, az innovatív ökoszisztéma szereplők közötti gyakori interakciókra, együttműködésekre is szükség van. A spinoff-ok, spinout-ok, az innovatív startupok nemcsak a tudás terjedését, hanem annak generálását elősegítik.

Az elmúlt évtizedekben a régióban a fejlett világ más országaihoz hasonló vállalkozói világ alakult ki. A leglényegesebb különbség, hogy az értékláncok kulcspozícióban lévő cégek között nagyobb a külföldi irányítású cégek aránya, mint a régi nyugati világban, illetve a vállalkozások külső finanszírozása kevésbé széleskörű a régióban, mint a régóta működő piacgazdaságokban. A legnagyobb kihívások azonban ugyanazok: a versenyképesség javítása, elsősorban a vállalati innováció erősítésével, illetve a digitális világ átalakulásának, elsősorban a mesterséges intelligencia elterjedésének sikeres gazdasági hasznosítása.

A beszélgetés részletes összefoglalóját az MCC Közgazdasági Iskola Vállalkozáskutatói Műhely honlapján, a Kutatás, publikációk/ Jegyzetek a vállalkozásokról menüpont alatt olvashatják el.

A panel résztvevői Sass Magdolna, a KRTK VGI igazgatója, Balázs Bálint, a Bravogroup Holding társtulajdonosa és Szabó Barna közgazdász voltak. A beszélgetést Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője moderálta. A beszélgetés azért került megszervezésre, hogy minél többet megtudjunk arról, hogyan hatottak az elmúlt öt év bizonytalanságai a vállalkozásokra, miben más ez a 2020-as évtől megélt világ az előzőhöz képest?

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az elmúlt években valami lezárult és valami új következik. De azt, hogy pontosan mi vár ránk, nem tudjuk, és ez mindenkit bizonytalansággal tölt el. Covid, inflációs válság, energiaár sokk, technológiai sokkok (AI, különféle iparági átállások), geopolitikai feszültségek (USA-Kína, EU-Kína, EU-USA, orosz-ukrán) követték egymást. Kérdés, hogy ezekbe a sokkokba még befelé megyünk-e, vagy már kifelé? Mindkettőre találhatunk érveket. Megnézve az egyes válságtípusokat leíró mutatókat (pl. ellátási láncok, infláció, digitalizáció, demográfiai mutatók, munkaerőhiány, fragmentáció, technológiai problémák) az uniós, OECD, IMF anyagok szerint a fejlett világban mindenütt ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe, és egyelőre nem látszanak a megoldások.

A beszélgetés tanulságaként a vállalkozók számára az alábbi tanácsok fogalmazódtak meg:

– Fedezettel előre! Sok a piaci, technológiai, biztonságpolitikai bizonytalanság, de ha a kockázatokat megfelelően lefedezik, van tér a növekedésre.

– Kapcsolódjunk mindenhova! A régióban hasznos lehet szlávul tanulni, ugyanakkor fontos cél minden irányú a konnektivitásra törekedni.

– Ne várj sokat az EU-tól!

– Gyárts hadisajtot! A kibontakozó militarizmusra érdemes gazdaságilag rákapcsolódni.

– Készülj inflációra vagy adóemelésre!

– Digitalizálj!

– Készülj a kiberháborúra! Az IT Security tekintetében a magyar vállalatoknak is lehet keresni- és tennivalója.

– Úgy állj bele a napi küzdelmekbe, mintha az életed múlna rajta! A túléléshez ez a mentalitás válhat szükségessé.

– Diverzifikálj!

– Légy optimista! Vannak pozitív példák is.

– A munkaerőpiac és humántőke nagyon fontos! Az oktatás és szakképzés területén van sok tennivaló. Meg kell tartani a jó kollegákat és folyamatosan képezni kell őket!

A beszélgetés részletes összefoglalóját az MCC Közgazdasági Iskola Vállalkozáskutatói Műhely honlapján, a Kutatás, publikációk/ Jegyzetek a vállalkozásokról menüpont alatt olvashatják el.

Az előadás 2025. november 20-21-én, Budapesten megrendezett, VI. Vállalkozáskutatási Konferencia bevezető előadásaként hangzott el.

Az előadás az Európai Unióban érvényesülő vállalkozói szellem és a versenyképesség terén bekövetkező relatív lemaradásról szól. A következtetések alapvetően a két volt olasz miniszterelnök által készített, 2024-es évben megszületett fontos tényfeltáró munkára: Enrico Letta „Much More Than a Market” és Mario Draghi „The Future of European Competitiveness” című versenyképességi jelentéseire, valamint az Európai Unió stratégiai dokumentumaira építenek.

A vállalkozói szellemmel és a versenyképességgel kapcsolatos elemzések első problémájába már a fogalommeghatározásnál beleütközünk. Ha megnézzük az Európai Unió honlapján a vállalkozásokról szóló rengeteg dokumentumot és grafikont, azok túlnyomó többségükben a kis- és középvállalkozásokról szólnak. A fogalomhasználatban a kkv-k és a „vállalkozói szellem” (entrepreneurship) kifejezések keverednek, pedig két különböző dologról van szó. Az európai uniós szakpolitikai dokumentumok azt sugallják, akkor erős a vállalkozói szellem, ha sok kisvállalkozásunk van. Ezzel szemben a shcumpeteri vállalkozó fogalma elválaszthatatlan az innovációtól. A fejlődést a versenyképességi kényszerek hatására innováló vállalkozók viszik végbe. A két 2024-es versenyképességi jelentés ebből a szemszögből egybehangzó megállapítást tesz: a vállalkozói tevékenység sok helyen virágzik, de a vállalkozói szellem hanyatlik.

Az innováció Schumpeter által leírt öt tipikus formája az új termék bevezetése, új megoldások a termékelőállításban vagy értékesítésben, az új piacokra való belépés, új alapanyagok felhasználása, vagy a piac átstrukturálása lehet. A vállalkozói szellem tehát kapcsolatban kell álljon az innováció valamilyen formájával, és nem azonos fogalom az üzleti tevékenységgel. Sok olyan cég működik, gyárt valamit, teremt munkahelyeket, termel nyereséget, amely közben nem járul hozzá az EU versenyképességének innovatív erősítéséhez.

A Draghi-jelentés becslése szerint az EU által támasztott adminisztratív és bürokratikus terhek összköltsége a teljes GDP 110%-ra rúghat, amit a vállalkozóknak és a fogyasztóknak kell megfizetniük. Ezek mellett a Trump által Európára kivetett vámok terhei eltörpülnek. A Draghi és Letta jelentéseket az EU Bizottság megdicsérte, de nem tett szakpolitikai lépéseket a helyzet megváltoztatására. Hasonló hozzáállás tükröződik az Európai Szemeszter működésében is. A Bizottság az országjelentéseiben specifikus ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok felé, amelyben az EU célkitűzésektől való elmaradás leküzdésére tesz javaslatokat. De mi van akkor, ha ezek a javaslatok károsak az érintett tagállamra vagy a tagállam vállalkozói szellemére nézve? Például olyan megszorításokat javasolnak, amelyek mindenhol a gazdaság leépülését és munkanélküliséget eredményeznek? Olyan korszakba lépünk, amikor a vállalkozói szellem, az innovatív vállalkozók az egyes országokból néhány tőkével és tudással felvértezett központba, vagy nagy multinacionális gigavállalatba költöznek át. Ez nyilvánvalóan ellentétes sok tagállam érdekeivel.

A versenyképesség definíciószerűen az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy egy cég vagy térség sikeresen versenyezzen a versenytársaival, gyorsabban növekedjen náluk. A statisztikák szerint, Kína minden versenytársánál gyorsabban növekszik. Vajon ezt az előnyt csak a kínai cégeknek juttatott állami támogatások és a Kínában hiányzó közszolgáltatások hozzák létre? (Az elmúlt években már sok más gazdaság is élt hasonló élénkítő eszközökkel.)

2008-ig a nemzetközi kereskedelem körülbelül kétszer olyan gyorsan bővült, mint a globális GDP. Azóta a nemzetközi kereskedelem és a GDP bővülése azonos, mindkettő alacsony ütemű. A nemzetközi kereskedelem olyan dinamikus rendszer, mint egy kerékpár, amely miután stabilizálódott, még alacsony gyorsulás mellett is biztosítja, hogy a rajta ülő ne veszítse el az egyensúlyát.

EU és a Bizottság dokumentumai gyakran üres szavakkal dicsérik az Európai Unió eredményeit, de az említett két jelentés a dicséreteket nem támasztja alá. Az USA-val és Kínával összehasonlítva az EU GDP-je és termelékenysége egyre jobban lemarad. Egyrészt az eurozóna USA-hoz viszonyított munkatermelékenysége az 1994-es 82%-ról 2024-re 70% alá süllyedt, másrészt az USA-ban jóval több órát is dolgoznak az emberek. (Érdekesség, hogy a 2015-ben lustának titulált görögök, ma a legtöbb munkaórát dolgozó országok között találhatók az EU-ban, miközben a németek és a hollandok a legkevesebbet dolgozók között.)

Az Európai Bizottság azt állítja, hogy az európai gazdaság gerincét a kis- és középvállalkozások képezik, ők teremtik a munkahelyek többségét és ők jelentik az innováció hajtóerejét. A kkv-k jelentőségét a statisztikák alátámasztják, hiszen a vállalkozások több mint 99%-át teszik ki és valóban nagyon sok munkahelyeket teremtenek. Azonban azt, hogy a termelékenységben és az az innovációban jelentős szerepet játszanának, a statisztikák nem igazolják, sőt inkább az egyértelmű alulteljesítésüket figyelhetjük meg. Azok a tagállamok, ahol a kkv-k jelentősebb szerepet játszanak a foglalkoztatásban, kevésbé termelékenyek és innovatívak, mint a többiek. Az egyes országok GEM TEA[1] mutatója (újonnan indított és fiatal cégek aránya), továbbá az adott ország gazdasági fejlettsége általában fordítottan arányos egymással. Vagyis a fejlettebb országokban kevesebben indítanak új vállalkozásokat. A kkv-k támogatása tehát önmagában nem lehet a célunk, helyette a vállalkozói szellemet képviselő kkv-k erősítésére van szükségünk.

A vállalkozói szellem előtt álló kihívások között a legfontosabbnak a szabályozási terhek és a bürokrácia bizonyult. Van ugyan egy egységes piacunk, de nagyon sok dologban nincs meg a koordináció az országok között. Mások az üzleti gyakorlatok, az értékesítési engedélyek, a szerződések, stb. Ezek a kisvállalkozóknak hatalmas tranzakciós költségeket jelentenek, de a nagyvállalatok könnyen megugorják ezeket az akadályokat. Az adminisztratív akadályokat a kisvállalkozások összefogással, koordinációval próbálják kezelni, de minél kifinomultabb a célpiac, annál nehezebben működnek ezek a megoldások is.

A másik nagy probléma a finanszírozáshoz való hozzáférés. A vállalkozói szellemmel működő vállalkozásoknak specializált finanszírozási formákra lenne szüksége, de kockázati tőke Európában alig létezik, helyette a bankok finanszírozzák új kezdeményezéseket. Egy bejáratott, többször megfinanszírozott cég könnyen kap hitelt, de egy innovációra alapuló új vállalkozás mit tud biztosítékként felajánlani? Néhányan vissza tudnak emlékezni, milyen nehéz volt Magyarországon a rendszerváltás utáni években elindítani a vállalati hitelezést. Az új cégeket alapítóknak saját erőből kellett ingatlanokat vásárolniuk azért, hogy a bankok azokat biztosítékként elfogadva, elkezdjék a cégek finanszírozását. Az innovációt banki logika alapján nem lehet finanszírozni, mert a startupok nem tudnak kemény biztosítékokat a hitel mögé tenni. Kockázati befektető hiányában a startupper energiáját olyan dolgokra kénytelen elpazarolni, amit nem neki kellene elvégeznie.

A GEM adatai azt mutatják, hogy nagy különbségek vannak az európai országok között a vállalkozásokat támogató adózási-, bürokratikus-, finanszírozási és kulturális környezetben. Ezek a területek tagállami hatáskörök, a különbségek okai sokrétűek, nem reális elvárni, hogy közös szakpolitikák érvényesüljenek rajtuk. A Bizottság hangoztathatja a versenyképesség és a vállalkozói szellem szükségességét, de kompetencia hiányában a sokrétű különbségeket nem tudja csökkenteni.

Hogyan függ össze a globalizáció a vállalkozói szellemmel? A globalizáció keretében az országok kénytelenek összehangolni a makroökonómiai szabályaikat, miközben a mikroökonómiai tényezők, a vállalkozói szellem azon kevés eszközök egyikeként maradt meg a számukra, amivel erősíteni tudják magukat a versenyképesség tekintetében. Olaszország évekig a nemzeti valutája leértékelésével javította vállalkozásai exportképességét. Ebben az időben folyamatosan nőtt is az a világkereskedelmi exportrészesedésük. A csúcson az olasz arány a világexportban elérte az 5%-ot, ma ez már csak 2%. A globalizáció kiterjedésével ui. ez a leértékelési politika ellehetetlenült. Ha az ország versenyképességi leértékelést alkalmaz, arra a többiek is reagálni fognak. A végén pedig mindenki ugyanabban a relatív helyzetben találja magát, amiben az induláskor volt, de közben számos kényelmetlenségen is keresztül kell menni. Manapság azonban mintha ez is megváltozna. Úgy tűnik, Kína és a Trump kormányzat elég erősnek tartják magukat ahhoz, hogy a valutaleértékeléshez nyúljanak.

A globalizált világban a vállalkozói szellem és az innováció a legfontosabb eszközök versenyképesség javításához. Ezért hangsúlyozzák sokan a humántőke képzésének jelentőségét. A helyzet azonban kezd megváltozni. A globalizáció terjedése megállt, és a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kezdenek kapni az állami beavatkozások, valamint a biztonságpolitikai szempontok. Egy protekcionista világban a vállalkozói szellem veszít a jelentőségéből, mert a korlátozott piacon sokszor innováció nélkül is lehet profitot realizálni. Nem kell hozzá a költséges és kockázatos innováció, helyette a belső forrásokat allokáló folyamatokba kell bekapcsolódni. A világgazdaság a többpólusú fragmentáció irányába mozdul, globalizáció helyett regionalizációra állunk át.

Az ideális egy olyan globálisan versengő világgazdaság lenne, amelyben a globális cégek mellett a helyi hagyományoknak és specializációknak is megmaradna a jelentősége. A protekcionista bezárkózás esetén a helyi gazdaságok még függőbbé válnak attól az integrációtól, amibe beleszorultak.

Az Európai Beruházási Bank egyik jelentése[2] azt mutatja, hogy a fejlett digitális technológiák használatában a 2020-as években az EU felzárkózik az Egyesült Államokhoz. De mélyebben megvizsgálva a felmérést kiderült, hogy a válaszadók mást értettek a fejlett digitális technológia fogalmán az amerikai és az európai kisvállalkozások esetében. A DESI[3] és az Európai Bizottság „Digitalisation in Europe 2025”[4] jelentése szerint nagy különbségek vannak az egyes tagállamok kisvállalkozói által alkalmazott digitalizációs megoldások intenzitásában. Ezekben az összehasonlításokban Magyarország sem szerepel jól.

A Eurochambres évek óta egy indexben összesíti az Európai Unió vállalkozásai előtt álló akadályok alakulását[5]. A legnagyobb problémát évek óta a munkaerőköltségek és a szabályozási terhek emelkedése jelentik. A megfizethető energiához és alapanyagokhoz jutásnak, valamint a megfelelő munkaerő megtalálásának nehézségei mérséklődtek az európai növekedés visszaesésével összhangban. Ha azonban ugyanezeket az akadályokat a többi nagy világgazdasági régiókra is összegyűjtjük, szembetűnő, hogy az európai szabályozási terhek háromszor akkora problémát jelentenek a vállalkozásoknak, mint az USA-ban vagy Japánban. Az ottani vállalkozásoknak még mindig a jólképzett munkaerő megtalálása a fő probléma. Mindez az európainál erősebb versenyképességre enged következtetni.

Ha régiókra bontjuk Európát, az látható, hogy Nyugat-Európa szenved a leginkább az adminisztrációs terhektől és az energia-, nyersanyagáraktól, míg Közép-Európának elsősorban a munkaerőköltségek növekedése okoz fejfájást.

Érdekes megnézni az EU tagállamokban az egyes vállalati méretkategóriáknak a GDP előállításában játszott szerepét. A nagy országokban nyilvánvalóan erősebb a nagyvállalatok súlya, illetve szintén erős azokban a kisebb államokban, ahol az ipar fontosabb szerepet játszik a gazdaság szerkezetében.

A szabadalmi bejelentések számát összevetve Korea dinamizmusa elsöprő, de a japán és a kínai innovációk is tiszteletet parancsolóak. Az európai piacvezetők szabadalmi bejegyzései ugyan lakosságarányosan jóval alacsonyabbak a vezető ázsiaiaknál, de nem maradnak el az amerikai adatoktól. A szabadalmak célterületeit vizsgálva, az USA a mai napig vezető a komputertechnológiában, Kína, Korea átvette a vezetést az infokommunikációban, Németország és Japán pedig már csak a gép- és energiaipari technológiákban maradt piacvezető. A világon 2024-ben a legtöbb szabadalmat bejegyző vállalatok sorrendje: Huawei (Kína), Samsung (Dél-Korea), Qualcomm (USA).

A modern gazdaságban a legkritikusabb terület a félvezetőgyártás. Ezt az iparágat az Egyesült Államok, Kína, Tajvan és Dél-Korea cégei, és ezen országok gyártási helyszínei uralják. Európai országok nincsenek a pályán, legfeljebb a tervek szintjén. Ha azonban a félvezetőipar hozzáadott értékének összetevőit nézzük, megtaláljuk Európát az elektronikus tervezés és a szellemi tulajdon területén. Tehát legkritikusabb összetevő, a tudás megvan Európában.

A Draghi és a Letta jelentések csak érintőlegesen foglalkoznak a vállalkozói szellemmel, a versenyképességet elsősorban az innováción keresztül közelítik meg. Mint tudjuk, az Európai Szemeszter célja a tagállami gazdaság-, pénzügyi-, munkaerőpiaci és szociális politikák összhangba hozása az európai célkitűzésekkel. Ennek érdekében bocsát ki a Bizottság országspecifikus ajánlásokat a tagállamok részére. Az országspecifikus ajánlások tehát tükrözik az európai uniós stratégiai célkitűzéseket.

A 2011-2024 között kibocsátott ajánlások kvalitatív és kvantitatív vizsgálata alapján tehetünk néhány érdekes megállapítást. Először is, az országspecifikus ajánlások száma az évek során radikálisan csökkent. Az Európai Bizottság tehát a rugalmasság irányában mozdult el. A témákat vizsgálva: a Covidot megelőző években a digitalizáció tekintetében született a legtöbb ajánlás, 2021-ben kizárólag a költségvetési egyensúlyokról volt szó, 2022-tól az energetikai és a lakhatási kérdések váltak a legfontosabbá.

A „vállalkozás” szóval kezdődő kifejezések csak a kettőezertízes években jelennek meg az ajánlásokban, akkor is elsősorban a digitalizációval és az üzleti környezettel összefüggésben. Az „innovat” kezdetű kifejezések szintén a kettőezertízes évekre voltak jellemzőek, elsősorban a K+F területhez kapcsolódóan. Az országspecifikus ajánlásokból a fegyelmező és nem a versenyképességet építő Bizottság képe rajzolódik ki.

Az innovációt is magában foglaló vállalkozói tevékenység, a vállalkozói szellem szinte semmilyen formában nem kap helyet az európai uniós szakpolitikákban, miközben a tevékenység térvesztése tetten érhető az EU innovációs-, teljesítmény- és versenyképességi mutatóiban. Az európai vállalkozói tevékenységet és versenyképességet két szörny veszélyezti, egyrészt az Európai Unió helytelen szakpolitikái és belső konfliktusai, mint Szkülla, másrészt a deglobalizáció és újrafegyverkezés költségnövelő hatásai, mint Kharübdisz.

[1] A GEM (Global Entrepreneurship Monitor), több országra kiterjedő felmérés, a születő és új vállalkozások mérésére vezette be a TEA (Total Early Stage Entrepreneurial Activity) kategóriát, amely a legalább 3 hónapja, de nem több, mint 42 hónapja béreket fizető vállalkozásokat foglalja magában.

[2] https://www.eib.org/en/publications/20230112-digitalisation-in-europe-2022-2023

[3] https://digital-strategy.ec.europa.eu/en/library/state-digital-decade-2025-report

[4] https://ec.europa.eu/eurostat/web/interactive-publications/digitalisation-2025

[5] https://www.eurochambres.eu/publication/eurochambres-economic-survey/

2025. november 20-21-én a Vállalkozáskutatói és Elemzői Hálózat és az MCC Vállalkozáskutatási Műhelye immár hatodik alkalommal rendezte meg a Vállalkozáskutatási Konferenciát. A komoly múltra visszatekintő, jelentős reputációval rendelkező esemény a magyar nyelvű, vállalkozásokkal foglalkozó akadémiai kutatók, oktatók és elemzők legfontosabb seregszemléje országhatárokon belül és kívül.

Az idei konferencia a korábbi évek érdeklődését is meghaladta, több mint hatvan résztvevő 39 előadást hallgathatott meg, amelyek összesen 77 szerző és társszerző munkájából születtek. Az előadások mellett a konferencia két, szintén jelentős hallgatóság mellett lezajló kerekasztalbeszélgetésnek is helyet adott.

A konferenciát köszöntő beszédében Lánczi Péter, az MCC főigazgató-helyettese megemlítette, hogy maga is ötödik alkalommal tart beszédet a megnyitón, és néhány példán keresztül méltatta a konferencia kutatói karriereket formáló hatását. Felhívta ugyanakkor a figyelmet annak veszélyére, hogy a hatalmassá nőtt, nagyon specializált, de ma már könnyen hozzáférhető tudást újabban úgy használják fel politikai célokra, hogy kiszakítják azt az értelmezési kereteiből. Az eredmények helyes értelmezését, közös narratívák kialakítását is elősegítik a Vállalkozáskutatási Konferenciához hasonló tudományos rendezvények, Vállalkozáskutatói és Elemzői Hálózathoz hasonló együttműködések.

Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági Iskolájának vezetője megnyitóbeszédében az akadémiai kutatók szakmai elmagányosodásáról, a globális nagypolitika és világgazdaság átrendeződése közepette eluralkodó tájékozódási nehézségekről, a kutatói élethez szükséges egyediség megtalálásáról, és a kapcsolati hálók, ökoszisztémák különleges jelentőségéről fogalmazott meg gondolatokat. (Szepesi Balázs megnyitóbeszédét önálló blogbejegyzésben tesszük közzé.)

Szintén a megnyitó keretében került sor az előző évi konferencia legjobb előadóinak járó díjak átadására. Az okleveleket a zsűri elnöke, Szerb László adta át.

A díjat megosztva

• – Telegdy Álmos: Az exporttámogatások hatása a vállalatok exporttevékenységére, és
• – Schlett András, Balázsné Lendvai Marietta, Beke Judit: A zalai-és vas vármegyei helyi termelői motivációk nyomában

  című előadásai nyerték.

Az idei konferencia kiemelt előadója Bruno Dallago, a Trento-i Egyetem professzora volt, aki „Versenyképesség és vállalkozói szellem: Az EU Szkülla és Kharübdisz között” címmel tartott előadást. Dallago professzor értelmezése szerint, az innovációt is magában foglaló vállalkozói tevékenység szinte semmilyen formában nem kap helyet az európai uniós szakpolitikákban, miközben a tevékenység térvesztése tetten érhető az EU innovációs-, teljesítmény- és versenyképességi mutatóiban. Az európai vállalkozói tevékenységet és versenyképességet két szörny veszélyezti, egyrészt az Európai Unió helytelen szakpolitikái és belső konfliktusai, mint Szkülla, másrészt a deglobalizáció és újrafegyverkezés költségnövelő hatásai, mint Kharübdisz.

A program tematikus részében a résztvevők 13 szekcióban hallgathattak meg előadásokat és folytathattak szakmai vitákat.

Az „Oktatás, képzés” szekcióban az oktatás, a képzés és a design vállalkozói szándékra és kompetenciákra való hatásával foglalkoztak az előadások. A „Hátrányból előny” címet viselő szekcióban a fogyatékossággal élő vállalkozások és egyetemi hallgatók vállalkozási tevékenységei előtt álló kihívásokkal és lehetőségekkel, valamint az erdélyi női vállalkozásokkal foglalkoztak. A ”Vállalati tipológiák” szekcióban az exportáló vállalatok, az élelmiszeripari gyártók és az elmúlt 30 év vállalkozói élettörténeteinek vizsgálata alapján felállítható vállalkozói típusokról beszéltek az előadók.

A „Versenyképesség” szekcióban az egyediség versenyképességnövelő hatásáról, az egészségmegőrzés és tudatosság mezőgazdasági termelőkre gyakorolt hatásáról, és a kkv-k sajátosságaiból fakadó versenyképességi problémákról hangzottak el előadások. A „Családi vállalkozók és befektetők” szekcióban az informális befektetők attitűdjeiről, a közép-kelet-európai családi vállalatok vezetési és tulajdonosi szerkezetének típusairól, valamint a magyar családi vállalkozások pénzügyi dinamikájáról volt szó. A „Vezetői képességek hatása a teljesítményre” címet viselő szekcióban az egyéni készségeknek és országos környezetnek a technológiai orientációra, továbbá a vezetői stílusnak a digitális technológiák használatára gyakorolt hatásait, valamint a külföldi és a magyar ügyvezetők tevékenységének a termelékenységre gyakorolt hatásait mutatták be a kutatások.

A „Digitalizáció és innováció” szekcióban a digitalizáció innovációval, termelékenységgel, versenyképességgel fennálló kapcsolatával foglalkoztak az előadók. A „Vállalati sikertényezők I-II.” szekciók előadásai különböző vállalati stratégiákról, növekedési modellekről, a vállalatok környezeti motivációiról, innovációról, teljesítményalapú klaszterbe sorolásáról és az európai uniós támogatások hasznosulásáról szóltak. A „Piacelemzés” című, elemzői szekcióban a GVI munkaerőpiaci prognózisa, az MCC 2025-ös Vállalkozói Jelentése, illetve a Vállalkozói Jelentés üzleti szolgáltatókra vonatkozó részpiacelemzése került bemutatásra.

Az „Értékláncok” szekcióban bemutatott kutatások a digitalizáció, a beépített reziliencia és B2B lojalitási modellek érvényesülését vizsgálták az ellátási láncok működésében. A „Reziliencia és válságkezelés” szekcióban a válságállóság erősítését szolgáló hibrid döntések, digitalizáció és digitális érettség, és a vállalati kauzációs logika volt az előadások témája. A konferenciák történetében először, az idei konferencián egy projektfejlesztő szekció is felállításra került, ahol PHD hallgatók mutatták be készülő disszertációjukat tapasztalt mentoroknak, és kaptak tőlük tanácsokat a továbblépéshez.

A konferencia első napjának szakmai programját „Öt éve a bizonytalanság korában. Kifelé vagy befelé megyünk a viharba?” című kerekasztalbeszélgetés követte. A panelben Sass Magdolna, KRTK VGI igazgatója, Balázs Bálint, a Bravogroup Holding társtulajdonosa, Szabó Barna közgazdász ütköztette gondolatait a 2020 óta zajló válságjelenségek vállalkozói környezetre gyakorolt hatásáról Szepesi Balázs moderálásával.

A konferencia második napját is kerekasztalbeszélgetés zárta, „Változó természeti és piaci környezetben” címmel, az agrárium helyzetéről. A panelben Leskó Tamás, az Avhga ügyvezetőigazgató-helyettese és dr. Losó József, a Mirelite Mirsa Zrt. elnöke beszélgetett az agrárium előtt tornyosuló gazdasági, politikai és természeti problémákról. A beszélgetést Schlett András, a PPKE docense moderálta.

Dimov professzor vizsgálatának középpontjában a vállalkozó egyén aktív tevékenysége áll. A vállalkozó állandó küzdelmet folytat a versenytársakkal a fogyasztók elvárásainak teljesítéséért, küzdelmének sikeressége ugyanakkor csak utólag válik nyilvánvalóvá. A kérdés az, milyen tudásra, gondolkodásmódra és eszközökre van szükségük a vállalkozóknak ahhoz, hogy sikeresek legyenek?

A vállalkozói működés természetes velejárója a kudarc. Ez számára rossz, ugyanakkor a vállalkozói ökoszisztémát kompetitívebbé teszi, mert a kísérletezésekből származnak az úttörő dolgok.

Az Apple-t hárman alapították, Steve Jobs és Steve Wozniak mellett Ronald Wayne, aki hármuk közül a vállalkozásépítéshez szükséges tudást jelenítette meg. Wayne néhány hónap után eladta a részesedését Jobsnak és Wozniaknak, mert a meglevő egzisztenciáját nem akarta veszélyeztetni az Apple finanszírozási kockázataival. A vállalkozói siker nem megjósolható, az ötletek és a döntések jövőbeli kimenetele mindig bizonytalan, sok múlik az egyén optimizmusán, kockázatvállalási hajlandóságán.

Mark Anderson Szilícium-völgyi kockázati befektető legenda felvázolt egy mátrixot, amely négy kategóriát különböztet meg a befektetések sikeressége és az adott ötlethez fűződő társadalmi konszenzus alapján. Állítása szerint a legnagyobb hozamot nem a széles körben elfogadott ötletek („konszenzus”), hanem az ellentmondásos, vitatott („nem-konszenzusos”) ötletek eredményezik. Ez az „abnormális hozam” paradigmája, amely mögött az áll, hogy a versenypiacon a konszenzusos ötletek hozama az árversenyben elvékonyodik, de a nem-konszenzusos ötleteknél van tere az extraprofitnak. Azoknál a projekteknél van esélye a komoly anyagi sikernek, ahol a befektetői döntéshozók között nagy a véleménykülönbség. Mivel a tudásunk folyamatosan bővül, az észszerűség és észszerűtlenség határai is folyamatosan mozgásban vannak.

A jövőbeli tudást rosszul megbecslő, kudarcos projektek is indokolják miért kell extraprofittal jutalmazni a sikereseket. Ilyen volt Elizabeth Holmes által alapított Theranos, amely azt állította, hogy áttörést ért el a vérvizsgálatok alapján végzett diagnosztikában. Végül ők váltak a Szilícium-völgy egyik legnagyobb csalásává és bukásává. Hol válik el egymástól a működő és a nem működő észszerűtlenség? A kockázati tőkebefektetők ennek eldöntésében a legfontosabb tényezőnek nem is az ötletet, hanem az alapító személy minőségét, szakmai, üzleti múltját tartják

Ezzel együtt, ahhoz, hogy a vállalkozó, a beruházó olyan üzletbe kezdjen, amiben mások nem hisznek, ahhoz önbizalomra és optimizmusra van szükség.

A posztkommunista térségben élők és a nyugat-európai, amerikai vállalkozók közötti legfeltűnőbb különbség az optimizmus terén figyelhető meg. Az itteniek vállalkozói kedve és kockázatvállalási hajlandósága alacsonyabb. Ez részben a korábbi szocialista rendszer örökségének is betudható, amely nem ösztönözte az önállóságot, helyette a kormányzati beavatkozást preferálta. A különböző szinteken végzett vállalkozásoktatás hatékony eszköz lehet ezen kulturális akadályok leküzdésére és a vállalkozói szándék erősítésére.

A műhelybeszélgetésre 2025. június 12-én 16:00-18:00 között került sor az MCC budapesti campusának épületében (1113. Budapest, Tas vezér u. 3-7.). A rendezvény hibrid (jelenléti és online) formában zajlott.  

A Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központjának (VKK) 1995-2025. közötti történetét és tevékenységét Czakó Erzsébet és Losonci Dávid, a Pécsi Tudományegyetem versenyképességkutatási tevékenységét Szerb László mutatta be. A beszélgetést Szepesi Balázs, a Vállalkozáskutató és Elemző Hálózat alapító tagja vezette. 

A Vállalkozáskutatási és Elemzői Hálózatban féléve merült fel, hogy hasznos lenne, ha a szakmai közvélemény jobban megismerné a hazai és környező országok magyar nyelvű vállalkozáskutatási műhelyeinek tevékenységét. 2025 áprilisában a vállalkozások vizsgálatával foglalkozó nem akadémiai elemző intézmények mutatkoztak be, a mostani beszélgetéssel pedig a hazai vállalati versenyképességkutatás két nagy műhelyének történetét, elméleti, módszertani és kutatásszervezési tevékenységét ismerhettük meg.

Bár a BCE Versenyképességi Kutatóközpontja szervezetileg csak 1999-ben jött létre, a központ tevékenységének alapját képező kutatások jóval korábbra nyúlnak vissza. Chikán Attila vezetésével a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen hosszú évekig működött egy szocialista vállalati majd abból létrejött vállalatgazdasági kutatócsoport. Ezek eredményeit hasznosította az 1985-ös Sárközy Tamás-féle vállalatirányítási reform, jött létre a piacgazdasági vállalati működésről összeállított tankönyv, amit az 1986-os Csáki-Zalai-féle oktatási reform beemelt az egyetemi tananyagba. Ehhez az oktatási reformhoz kapcsolódott egy ötéves, MTA-Soros Alapítvány által finanszírozott oktatásfejlesztési projekt, számos külföldi tanulmányúttal. A rendszerváltást követően már a tudományos életben is sokak érdeklődése fordult a mikroszféra felé, holott korábban szinte csak Voszka Éva és a „Szocialista Vállalat Kutatócsoport” foglalkozott a vállalatokkal.  

A versenyképességi kutatócsoport az 1995 óta eltelt 30 évben 7 kutatási programot bonyolított le, ezekre alapulva a műhely tevékenysége is 7 szakaszra osztható. Az egyes felmérésekhez gyors- és zárójelentések, továbbá különféle publikációk kapcsolódtak. A vállalatok működését jellemző információk rendszerezése a kilencvenes évek óta megjelenik Chikán Attila vállalatgazdaságtan tankönyvében, valamint a BCE marketing és vezetés-szervezés tankönyveiben.

Az első kutatási program a „Versenyben a világgal 1995-1997” címet viselte. Ebben három kutatási célt határoztak meg:

1. a magyar gazdaság azon szegmenseinek azonosítása, amelyek sikeresek lehetnek a nemzetközi versenyben;
2. azoknak az okoknak a feltárása, amelyek a vállalatok közötti különbségekhez vezettek;
3. azoknak a stratégiai alternatíváknak a feltárása, amelyek segítségével a vállalatok növelhetik versenykésességüket, és azokat, amelyek ezek közül a kormányzatra hárulnak.

Az elméleti alapokat elsősorban

• Dertozes – Lester – Solow (1987) Made in America. Regaining the Productivity Edge
• Porter (1990) Competitive Advantage of Nations, és
• US Competitiveness Policy Council anyagaira, valamint
• a BCE Vállalatgazdaságtan Tanszék tankönyv fejlesztéseire (vállalatelméletek, stratégia, döntéselmélet, termelésmenedzsment, vállalatértékelés, felelős vállalati magatartás), továbbá a Marketing és Vezetés-szervezés Tanszék és kollégáinak tudására, tapasztalataira

építették.

Ez az első projekt az akkoriban vállalatokkal foglalkozó oktatók és kutatók nagyon széles körét bekapcsolta a munkába. Több mint 200 kutató, egyetemi hallgató, minisztériumok, a CIPE (Center for International Private Enterprise) kapcsolódott a programhoz, aminek keretében szakmai viták zajlottak, hírlevelek, gyorsjelentés, műhelytanulmány sorozat és zárójelentés született, ezáltal az eredmények széleskörű megosztása valósult meg.

A második kutatási program „Vállalati versenyképességi adatfelvétel és elemzések” címmel zajlott, az akkori Gazdasági Minisztérium megrendelésére. A gyorsjelentés még Chikán Attila minisztersége alatt készült el, a záró elemzést viszont már Matolcsy György, új gazdasági miniszter kapta készhez. (Aki egyébként elégedett volt az eredményekkel.) A kutatást a Vállalatgazdaságtan, Marketing és Vezetés-szervezés tanszékek munkatársai folytatták le. Az eredmények szakcikkekben és könyv formában is megjelentek.

2004 és 2006 között zajlott le a harmadik projekt „Üzleti kompetenciák az EU csatalakozás időszakában” címmel. Chikán Attila vezetésével a munka egy olyan új módszertan kidolgozására is irányult, amivel a vállalatok versenyképessége kevés változóval jól leírhatóvá válik. Ebből a munkából született meg a kvantitatív módszerekkel kiszámolt Vállalati Versenyképességi Index (VVI), ami a működőképesség, a változásképesség és a piaci teljesítmény változóit is figyelembe veszi. („a versenyképesség mércéje a működőképesség és változásképesség együttes mértékének a piac által elismert hányada”). A 2008 és 2018 közötti időszakban Chikán Attila folyamatosan tökéletesítette az intézményi tényezők versenyképességre gyakorolt hatásának modelljét, és új definíciót is alkotott: A vállalat versenyképessége: „a társadalmi normák betartásával úgy kínáljanak termékeket a fogyasztóknak, hogy azok hajlandók legyenek ezekért a versenytársakénál nagyobb jövedelmezőséget biztosító árat kifizetni.”

2007-2009 között került sor a „Közszféra és versenyképesség” című, negyedik kutatási programra, amelyben Kovács Árpád, akkori ÁSZ elnök kezdeményezésére, az ÁSZ Fejlesztési és Módszertani Intézetével közösen a vállalati versenyképesség és a kormányzati szektor kapcsolatát vizsgálták. Ebből is tanulmányok, jelentések születtek.

A program eredményeiből kiindulva foglalta össze Chikán Attila egy modellbe a nemzetgazdaság és a vállalatok versenyképességének kapcsolódását. Az írás a 2008-as Competitiveness Review-ban jelent meg, és a nemzetközileg egyik legtöbbet hivatkozott Chikán-cikké vált.

A 2010-2017 között lezajló ötödik program a „Nemzetközi kontextusok” címet viselte. Ezzel a TÁMOP által finanszírozott projekttel kezdett el a program a vállalatok nemzetközi beágyazódásának vizsgálata felé fordulni. A projekt kutatói kapacitásfejlesztést is szolgált, versenyképességi adatfelvétellel nyitották és zárták is a kutatást. A TÁMOP források lehetővé tették, hogy több forrásból gazdálkodhattak, mint ez előző programokban összesen. Az eredmények Vezetéstudomány különszámokon, nemzetközi konferencia részvételeken keresztül kerültek be a tudományos közéletbe.

Ennek a kutatásnak a keretében azonosítottak be először három olyan tényezőt, amelyek azóta is érvényesülnek a vállalati versenyképességben:

1. A globalizáció új korszaka 2008. óta: a kormányok határozottabb szerepvállalása – „guarded globalization”;
2. A hazai és a nemzetközi politikai-ideológiai környezet változása – „state capitalism”;
3. A technikai és technológiai fejlődés és az üzleti világ – a negyedik ipari forradalom társadalmi hatásai a munka világában és azon kívül.

A nemzetközi megközelítés keretében, a versenyképesség korábbi klasszifikációját továbbfejlesztve, megkísérelték elhelyezni a vállalati és a nemzetgazdasági versenyképességet a globális értékláncok világában.

A hatodik kutatási program „Versenyképesség az új ipari forradalom küszöbén” címet viselte, és 2018-2023 között zajlott le. Az adatfelvételre még a Covid időszak előtt került sor. A Harvard Microeconomics of Competitiveness hálózatába való átmeneti bekapcsolódás segítségével több országra sikerült lekérdezni a korábban kialakított Vállalati Versenyképességi Index változóit, az eredmények publikálásában pedig már az angol nyelvű szakcikkek dominanciája látható. Ezekben a nemzetközi cikkekben leírták a Vállalati Versenyképességi Index versenyképességi elméleti hátterét és kiszámításának módját, vizsgálták, hogyan mozognak együtt a funkcionális területek és a vállalati versenyképességi tényezők.

A jelenleg is zajló hetedik kutatási program 2024-2028 között valósul meg, és a „Versenyképesség a digitalizáció, a fenntarthatóság és a geopolitikai kihívások hármasában” címet viseli. A finanszírozást az OTP, a BCE és NKFI bocsátja rendelkezésre. Az adatfelvételre 2024-25-ben került sor. Kiemelt témák a digitalizáció és a fenntarthatóság, valamint ezek alakulása a turbulens geopolitikai viszonyok között.

A kutatás elméleti háttere az évek során letisztultabb, ugyanakkor komplexebb lett, az intézményi és az erőforrás elméleteket is megfelelő súllyal foglalja magában.

A Pécsi Tudományegyetem kutatói kezdetektől a kisvállalatok vonatkozásában kutatták a versenyképességet. 2007-ben az Ipargazdasági Kutatóintézet kérte fel őket a kisvállalatok növekedésének vizsgálatára. Az erre a célra kialakított kérdőívet kezdték el később kisvállalati versenyképességet mérő kérdőív irányába konfigurálni. Az akkori munka eredményeit a Vezetéstudományban publikálták.

A kettőezertízes években sikerült bőséges eu-s forrásokhoz jutniuk, aminek a segítségével 2012-2013-ban egy nagy versenyképességi felmérés valósulhatott meg, és annak eredményeire alapozva elindult egy komplex kisvállalati versenyképességi index kidolgozása. A kérdőív összeállításában más egyetemi műhelyek is a segítségükre voltak. Az ekkor jóval előrébb járó BCE Versenyképességi Kutatóközpont is megosztotta velük az összes kérdőívét, és más egyetemek is átadták a hasonló témájú felméréseik eredményeit. Az első kérdőív a VKK-éhoz hasonlóan teljesen az erőforrások szempontjain alapult, rendkívül hosszú volt, egy órát vett igénybe a kitöltése.

A program keretében Szerb László a kutatást, az oktatást és az üzleti hasznosítást egyaránt meg akarta valósítani (Harvard modell), de csak az első kettő váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kutatási eredményeket beépítették a Kisvállalati menedzsment tantárgyba. A hallgatóknak egy általuk hozott céggel ki kellett töltetniük a kérdőívet, a kiszámított mutatók felhasználásával pedig egy versenyképességi elemzést kellett készíteniük a cégről. A programnak ez a része a mai napig jól működik, az üzleti hasznosítással azonban már sokkal több nehézség adódott. A kisvállalatok versenyképességének kutatása sajnos nem tart számot komoly támogatói érdeklődésre, de ez a világ minden részén így van. (Nem véletlen, hogy a Harvard business modell is a nagyvállatokkal működőképes.) A kisvállalkozások ui. nem hisznek abban, hogy valaki az íróasztal mellől olyan használható versenyképességi tanácsot tud nekik adni, amiért még fizetniük is érdemes.

2017-2018-ban egy TÁMOP projekt segítségével egy újabb, még nagyobb körös felmérést sikerült lebonyolítani, de ehhez már piackutató cég segítségét kellett igénybe venni. 2024-ben OTKA pénzből sikerült elvégezni a felmérést, az adatok feldolgozása jelenleg is zajlik, az eredmények 2025 őszén fognak megjelenni.

A pécsiek minden felmérésükbe igyekeztek más magyarországi intézményeket is bevonni. Az ajánlat szerint, akik megfelelő számú interjút hoznak, megkaphatják a többi interjú anonimizált eredményeit, és szabadon dolgozhatnak belőle. A nehézséget az okozza, hogy a relatív hosszú kérdőív mellett alacsony a mintaszám, amiből nehéz szegmentálni.

A PTE és a BCE kutatásai között egyik lényeges különbség, hogy a pécsi felmérést már kezdetektől igyekeztek nemzetközi felmérésekkel összekapcsoltan végezni, amihez egy nemzetközi hálózatot is sikerült létrehozniuk. Ma már több mint 10 országra vonatkozóan léteznek összehasonlítható felmérések. Szerb László szerint a nemzetközi publikációs térben Magyarország önmagában nem érdekes, a nemzetközi érdeklődéshez nemzetközi összehasonlíthatóságra van szükség. 2024-ben történt egy kísérlet NKFI pályázati pénz bevonására a nemzetközi felmérések erősítése céljából, de nem járt sikerrel.

A kérdőív felépítése, a BCE VKK-éhoz hasonlóan, eleinte teljesen az erőforráselméletekből indult ki, amit a későbbiek során egészítettek ki intézményi tényezőkkel, amiket 22 magyar városrégiókra vonatkozó vizsgálatra alapozva határoztak meg. A legnagyobb nehézséget itt is az adatok hiánya jelenti. A kérdőív másik sajátossága, hogy az online részvételre is önálló mérőrendszert alakítottak ki. (Az online jelenlétre Hornyák Miklós által kidolgozott módszertan a honlapok technikai jellemzőit, az online médiás kapcsolatokat és a használt webes technikákat vizsgálja.) A hangsúly ugyanakkor továbbra is a vállalati tényezőkön van, a módszertanuk alapvetően egy kompetenciaalapú vállalati versenyképességet mér. A jelenlegi módosítások során a vállalkozók dinamikus képességei és a vállalkozói adottságok is differenciáltan bekerülnek a modellbe.

A publikációkat eleinte magyar folyóiratokban jelentették meg, majd a nemzetközi eredmények birtokában sikerült egy különszámot létrehozniuk a Competitiveness Review-ban. Az alapmodellt sikerült publikálni a Journal of Small Business and Enterprise Development-ben. A teljes projekttel lépésről lépésre kellett kijárni a nemzetközi elismertséget, elnyerni a komoly lapok bizalmát. A programmal kapcsolatban eddig több mint 50 publikáció született, aminek kétharmada angol nyelvű, de vannak köztük latin-amerikai megjelenések is.

Mára a program és a modell elért egy letisztult, kipróbált formát, ezért jó lenne minél szélesebb körben alkalmazni. Ehhez azonban pénz kellene, aminek a megszerzése egyre nehezebb. Minden műhely számára az az üzenetük, hogy az ilyen modellek felépítése évtizedeket vesz igénybe, nem érdemes újra és újra, a nulláról elkezdeni. A PTE projektjéhez ma is lehet csatlakozni, a behozott eredményeket össze lehet vetni a többéves hazai és nemzetközi eredményekkel. Ezekre a csatlakozásokra ritkán ugyan, de van példa.

A kérdőívben időközben eszközölt változások hatásának kiszűrése érdekében zajlik egy idősoros harmonizációs munka. A mai kérdőív már csak 30 perces, miközben a vállalati funkcionális területek átfogó lefedését továbbra is tartalmazza. A kérdőív ma is 400 változót tartalmaz, és ezek között vannak a versenyképességen túl is hasznosítható területek. Ilyen lehet például a marketing és a nemzetköziesedés. Persze olyan témákat érdemes kiválasztani, ami a nemzetközi publikációs piaci résnek minősül, labdába lehet vele rúgni. A kisvállalati versenyképesség olyan összetett és üzletileg kevésbé hasznosítható terület, amivel kapcsolatban a nemzetközi publikációs térben létezik a piaci rés. A kkv versenyképesség kutatásában Magyarországon létezik egyfajta klaszter. A Szegedi Egyetemen intézményi kutatások zajlanak és más helyeken is vizsgálják a versenyképességet. Ezeket közös adatállományokra alapozva lenne érdemes elmélyíteni.

A BCE VKK első kérdőíve 120 oldalas volt, a vállalat és a menedzsment erőforrásaira kérdezett rá nagyon részletesen. Az indulás idején elsődleges szempontjuk az volt, hogy jobban megértsék a hazai vállalatok működését, és erről tudjanak jól tanítani. A nemzetközi publikációs tevékenységek később jelentkeztek. A tudás folyamatosan alakult ki, sikerült felépíteni és megfelelően lehatárolni a fogalmakat. A kutatási projektek fejlesztési irányait befolyásolta, hogy egyes állami intézményekkel (GVH, GM, ÁSZ) jó volt a kapcsolat, ezáltal közös projekteket tudtak indítani.

A PTE kérdőívei úgy lettek kialakítva, hogy a megszerzett adatok alkalmasak legyenek, nemcsak a saját modelljük, hanem más elméletek kiszolgálására is. A kutatás fejlődésének irányait elsősorban a felbukkanó hiányosságok alakították, vagyis ők érezték, hogy valamilyen fontos dolog kimaradt a helyzet leírásából. Legutóbb például az innováció megfelelő értelmezésének beemelését tartották fontosnak a kisvállalati versenyképességi modelljükbe.

A projektekből megszerzett tudást a Pécsi Egyetemen is beépítették a tananyagba. Tavaly jelent meg a „Kisvállalati gazdaságtan és menedzsment” című tankönyvük, amiben a funkcionális tényezők tárgyalását a kutatási projektek adataival támasztják alá. De sajnos hiába jó előkészítés, a kisvállalti gazdaságtan kikerült a gazdaságtan kötelező tárgyai közül. Ez a tudománytechnikai kérdéseken túl azért is probléma, mert sok ember dolgozik a kisvállalatokban vagy kötődik hozzájuk, ezért nagy a jelentősége a velük kapcsolatos tudásnak.

Egy tavalyi bejegyzésünkben kísérletképpen közzétettük a Vállalkozáskutatói és Elemzői Hálózat szervezőbizottsági tagjainak 2024. évi vállalkozói témájú publikációit. Mivel hasznos információnak tartjuk, hogy a magyarországi és a szomszédos országok magyar nyelvű műhelyei milyen vállalkozókat érintő témákban publikálnak, ezért most jóval szélesebb körben tesszük közzé a publikációk listáját.

Az itt kattintható excel file-ban a VKEH feliratkozott tagjainak, illetve az eddig lezajlott öt Vállalkozáskutatási Konferencia összes előadójának a szűken vett vállalkozáskutatási témában 2024-2025-ben megjelent, tudományos publikációit tesszük közzé. A listát alapvetően az MTMT-n közzétett információkból, illetve azok kiegészítéseként a Google Scolarból és más internetes információforrásokból állítottuk össze.

Bár a lista impozáns méretű lett, azt még csak munkaverziónak tekintjük. Arra kérjük tisztelt olvasóinkat, ha vannak olyan publikációik, amit hiányolnak a listáról, azt a konferencia@vallalkozaskutatas.hu e-mailcímen jelezzék felénk, és a listát természetesen kiegészítjük. A Faliújságunkra szintén a fenti emailcímen lehet feliratkozni, illetve róla leiratkozni.

A Szervezőbizottság nevében:

Szepesi Balázs
Vállalkozáskutatói és Elemzői Hálózat

Szervező: Vállalkozáskutatási és Elemzői Hálózat

Időpont: 2025. június 12. 16:00-18:00

Helyszín: 1113. Budapest, Tas vezér u. 3-7., vagy online

Jelentkezési határidő: 2025. június 10. nap vége

A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

A műhelybeszélgetés a vállalkozások versenyképességének elméleti, módszertani és kutatásszervezési hátteréről szól. A Corvinus Egyetem kutatási programját Czakó Erzsébet és Losonci Dávid mutatják be, a Pécsi egyetem programját pedig Szerb László ismerteti, ezt a résztvevők eszmecseréje követi.

A program három témára fókuszál:

• a kutatások elméleti, módszertani felépítésére;
  a szervezési, infrastrukturális háttérre;
  a kutatási eredményekre és a kutatások adatainak alkalmazására, alkalmazhatóságára.

A beszélgetést Szepesi Balázs, a Vállalkozáskutató és Elemző Hálózat alapító tagja vezeti. 

Az eseményt hibrid formában szervezzük. A rendezvény élő helyszíne az MCC budapesti campusa (XI. kerület Tas Vezér utca 3-7. Bakócz Tamás terem) – azok, akiknek úgy kényelmesebb, online kapcsolódhatnak be a beszélgetésbe.

Amennyiben részt venne a rendezvényen, kérjük, hogy június 10. nap végéig írjon az info@vallalkozaskutatas.hu címre, hogy online vagy élőben csatlakozna hozzánk.

Üdvözlettel:

Szepesi Balázs

A Vállalkozáskutatási Hálózat szervezője

The 3rd Danube Cup Entrepreneurship Research Conference will be hosted by Széchenyi István University in Győr, Hungary, on 10–11 October 2025. Researchers and practitioners are invited to submit their full research papers, research-in-progress papers, or good practice case studies by June 1st, 2025. Join us for keynote presentations by leading scholars in entrepreneurship research, insightful discussions, and international networking. Participation is free of charge for presenting colleagues.

This year’s focus topic is Entrepreneurship Research from a Small Business Perspective, and the conference is dedicated to exploring the complexity and relevance of small businesses’ growth/development/survival and their link to entrepreneurship research. Besides this focus topic, innovative results from the broader field of entrepreneurship research are encouraged and welcome.

We are proud to have four outstanding keynote speakers – all leading scholars in the field of entrepreneurship research, with impressive editorial experience at top-tier journals:

Keynote Speakers:

• • Professor Zoltán J. Ács (George Mason University, USA)

  Keynote: Digital Development in the Danube Valley: Myth or Reality?

  Co-founder of the journal Small Business Economics.

  • Professor Dimo Dimov (University of Bath, UK)

  Keynote: Enabling, Accelerating, and Funding the Entrepreneurial Journey

  Founding Editor-in-Chief of Journal of Business Venturing Insights; Associate Editor at Entrepreneurship Theory and Practice and Entrepreneurship and Regional Development.

  • Professor Reinhard Prügl (WU Vienna, Austria)

  Keynote: Built to Last? Opportunities and Challenges for Family Firms

  Editorial board member of the Journal of Family Business Strategy.

  • Professor Michael Dowling (University of Regensburg, Germany)

  Keynote: Coopetition: 30 Years of Research and Practice

  Co-founder of the Interdisciplinary European Conference on Entrepreneurship Research (IECER), which has inspired the Danube Cup research pillar.

• 
  

🗓️ Conference Dates: 10–11 October 2025
📍 Venue: Széchenyi István University, Győr, Hungary

🌐 More info: danubecup.sze.hu/home

🔗 Submit your abstract/paper here: fourwaves.com/danubecup2025/submission Deadline: 1 June 2025

We look forward to welcoming you to Győr in

A Vállalkozáskutatási és Elemzői Hálózat 2025. április 10-én 17:00-19:00 óra között hibrid formában műhelybeszélgetést tartott a vállalkozáskutatással a felsőoktatásban, kutatóintézetekben foglalkozó elméleti szakemberek és nem akadémiai keretek között működő, vállalkozásokat vizsgáló szervezetek (elemző műhelyek, konjunktúrakutató intézetek, tanácsadó cégek) részvételével. A vállalkozásokat tudományos igénnyel vizsgáló kutatók, elemzők gyakran más kérdéseket vizsgálnak, másféle megközelítéseket alkalmaznak, mint a gyakorlatias információkat előállító nem akadémiai intézmények. A megbeszélés célja az volt, hogy a kétféle megközelítés közeledjen egymáshoz, a résztvevők megismerjék egymás tevékenységét és találjanak olyan pontokat, amelyekben a jövőben együtt tudnának működni.

A megbeszélésen a nem akadémiai körből

• az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet;
• a Századvég Alapítvány,
• az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és
• a Concorde MB Partners

képviselői vettek részt.

A Századvég Piac- és Közvéleménykutatási Igazgatósága sokféle adatfelvételt végez a vállalatok körében, különféle módszerrekkel. Az Innovációs és Fenntarthatósági Igazgatóság a Századvég más területeinek adatalapú inputjaira építve klasszikus tanácsadást kínál, a Makrogazdasági Üzletág a konjunktúra- és hozzá kapcsolódó, más témájú felméréseket végez.

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány piaci alapon kiemelten munkaerőpiaci kutatásokkal foglalkozik.

Az MKIK GVI zászlóshajó projektjeinek változatlanul a negyedéves konjunktúrafelmérések és a félévente megjelentetett részletesebb részpiaci elemzések tekinthetők. Mellette folytatják munkaerő prognóziskutatásukat, aminek az eredményeit a kiemelten magas mintaszám miatt részletes ágazati és területi szegmensekre is le tudják bontani. Munkaerőpiaci prognózisukat az NGM és a Foglalkoztatási Hivatal is hasznosítja.

A Concorde MB Partners nem kutatóintézet, hanem alapvetően vállalati pénzügyi tranzakciós tanácsadással foglalkozik. Egyidőben 80-100 hazai kis-, közép és nagyvállalattal állnak kapcsolatban, körükben évi 15-20 sikeres tranzakcióban működnek közre.

Többen kiemelték azt az általános nehézséget, hogy a felsőoktatás szereplőinek a nemzetközi Q1 szintű publikációs kényszerek mellett, nincsen valódi érdeklődése az elemző intézetek gyakorlatiasabb produktumai iránt. A Concorde MB Partners a mintájukon keresztül a vállalati képességekről, a hazai cégek kihívásairól rendelkezik alapos ismeretekkel. Ez az ismeret a vállalkozói tudás oktatásával és képzéssel foglalkozók számára jelenthetne hasznos alapanyagot. A GVI a felsőoktatási intézményekkel való tudományos együttműködésbe az adatait tudná bevinni, a tudományos szféra pedig azok újfajta felhasználásában működhetne közre. A GVI-t kimondottan érdekelné, hogy az egyetemi kutatók hogyan látják a vállalkozások belső és külső növekedési tényezőinek érvényesülését.

Az Oeconomusnak egyetemi és külföldi think tankekkel fennálló együttműködései a munkaerőpiaci témára, vagy egyedi, speciális témákra irányulnak. Fontosnak tartanák, ha az egyetemekkel, kutatókkal közösen jobban megérthetnénk a magyarországi vállalkozási hajlandóság jellegzetességeit. Ehhez hasznos lenne a meglevő átfogó felméréseknél (GEM, GUESSS) mélyebb tényezőket vizsgálni.

A Századvég konjunktúrafelméréseiben hosszú adatsorok állnak rendelkezésre a vállalati közérzetről, foglalkoztatásról, beruházásokról. A rendszereik egyedi lekérdezésekre is alkalmasak. Ilyenek például a tanácsadói szakterület empirikus adatfelvétellel megtámogatott projektjei, amelyek közül némelyeket érdemes lehetne továbbfejleszteni. A vállalati mellett a Századvég lakossági adatfelvételeket is végzett, amelynek szintén összekapcsolhatók a vállalkozói piacokkal. A megrendelésre készült felmérések, más célra történő felhasználhatósága ugyan nem lehetséges, de az adatok a helyszínen bizonyos korlátozottsággal tanulmányozhatók. A Századvég bármilyen méretű vállalkozói felmérésre, vagy panelkutatásra vonatkozó igényt be tud fogadni.

A nem akadémiai kutatók, elemzők szeretnének többet tudni a hazai cégek tulajdonosi és cégvezetői szerepeinek szétválasztásól, a lakossági aktivitás és a vállalkozóvá válás közötti határterüleről, a generációváltás állásáról, a jelenlegi a béremelési kényszerek közepette a munkaerő megtartásáról, a költséginflációs hatások kezeléséről, a magyar vállalkozói karakterről, és az ESG szabályok implementációjának a vállalati versenyképességre gyakorolt hatásairól.

A vállalati versenyképesség és a fenntarthatóság viszonya divatos téma. Egyértelműnek látszik, hogy a környezeti teljesítmény és a vállalatirányítás jellege közvetlenül összefügg a versenyképességgel, de a szociális fenntarthatósági szempontok bárminemű hatása nem tűnik bizonyíthatónak. Az innovatív induló vállalkozások pénzügyi tudatossága és rugalmatlan finanszírozási megoldásai is a növekedés korlátjának látszanak. Szintén érdekes tapasztalat, hogy a Századvég felmérései szerint, többnyire azok a vállalatok terveznek a jövőben beruházni, amelyek az elmúlt évben is fejlesztettek. Vagyis a vállalkozások fejlesztési, növekedési szempontból két csoportra oszlanak. Ez szintén tanulmányozásra szorulna. Az egyetemi kutatók szívesen foglalkoznának többet a digtalizációs és mesterséges intelligencia alapú átalakulásokkal, és a vállalatok hálózatos (kereskedelmi, beszállítói hálózatok, értékláncok, stb.) működésének vizsgálatával.

Sok feltett kérdésre létezik felsőoktatási, akadémiai intézeti kutatási eredmény (pl. a Corvinus Egyetem Versenyképességi Kutatóközpontjának legfrissebb versenyképességi kutatásai), de a szereplők nem ismerik eléggé egymás munkáit. Mind az egyetemi oktatók, akadémiai kutatók, mind az elemző szervezetek szeretnének intézményesebben értesülni egymás munkáiról, eredményeiről, és szeretnének hozzáférést kapni egymás adataihoz. A modern kutatói megoldásokhoz jobban igazodó, intézményes tudásmegosztásokra, a tudás kereslet-kínálatának összekapcsolása lenne szükség a szakpolitikát alakítók, az elméleti kutatók, az elemzőintézetek, a vállalkozók és a média között.

A VKEH Hálózat szívesen megnyitja az infrastruktúráját, kapcsolatrendszerét mindenki számára, aki vállalkozáskutatással foglalkozik. Az éves VKEH konferencián lehetne szervezni egy olyan szekciót, ahol az érintett think tank intézmények bemutatkoznának és beszélnének a kutatásaikról. Újfajta megoldás lehetne vállalkozók számára valamilyen elkötelezettséggel összekötött fórumot, expót rendezni, ahol az elemzők és a kutatók olyan témákról beszélnének a jelentkező vállalkozóknak, amik őket érdeklik. Az MKIK fontos feladatának tekinti, hogy az ország különböző részeiben aktuális témák mentén összehívják a vállalkozásokat. Ebbe szívesen beemelnék a különböző műhelyek előadóit. Jó lenne platformszerűen, a VKEH-hálózatra is építve, éves vagy féléves gyakorisággal összekapcsolni az érdekelteket. Lehetne más csatornákon, pl podcast formájában is ilyen beszélgetéseket szervezni. Az érdeklődések ugyanakkor nagyon különbözők is lehetnek, ezért konkrétumok mentén, részpiaconként lenne érdemes elkezdeni a szervezkedést. Nagyobb lekérdezésekre össze is állhatnának egyes intézmények, kutatók, közösen végezhetnék el a felméréseket, amelyeket aztán kissé eltérő módon használnának föl.

A résztvevők alapvetően sikeresnek ítélték a beszélgetést, mert az eddigi kísérletek sorában önmagában az előrelépést jelent, hogy az érintettek össze tudtak gyűlni és beszélgettek erről a témáról.